Egy városban, ami görcsösen ragaszkodik a fényhez egy sötét korszakban, a gyógyító Ophelia semmi másra nem vágyik, csak hogy egy Szent kiválassza őt. Majd’ harminc éve, árvaként érkezett Lumendeibe és azóta fáradhatatlanul dolgozik, hogy méltónak tartattassék a Titokzatokra – arra a szent, varázslatos erőre, amivel csak a Szentek ruházhatják fel a kiválasztott halandókat.

Amikor azt a feladatot kapja, hogy egy sebesült foglyot ápoljon, Ophelia úgy gondolja, itt a tökéletes pillanat, hogy bebizonyítsa, készen áll a Szentelésre. A fogoly pedig nem más, mint az Árnylovag – Lumendei ellenségének, a Sepulchyre-nak a legveszélyesebb harcosa. Ha meg tudná menteni az Árnylovag lelkét és áttéríteni őt az Oltáriszentség Templomának hitére, a Szentek bizonyára egymással vetekednének azért, hogy kié lesz Ophelia.

De a letaglózóan gyönyörű és vitathatatlanul halálos lovag lelke még rosszabb állapotban van, mint Ophelia sejtette. Valójában a lovag ragaszkodik ahhoz, hogy Ophelia szeretett Istene egy öldöklő hazug és a szeretett városa pedig megfeketedett csontokon nyugszik. Kezdetben könnyű istenkáromlásként elhessegetni ezeket az állításokat. Egészen addig, mígnem Lumendei díszes titkai csontvázként kezdenek kihullani a szekrényből és Ophelia saját maga fedez fel egy összeesküvést… miután kénytelen megfontolni, hogy Nyatrix – vagy másnéven az Árnylovag, – talán mégis igazat mond, és hogy az elbűvölő lovag lelkének megmentése jelenleg a legkisebb gondja.