Dupla könyvajánló: Két regény, egy virág
Két könyv, két teljesen más világ – és egy közös pont: orchideák. Ebben a könyvajánlóban két regényt hoztunk, amelyekben ugyanaz a virág játssza a főszerepet, mégis egészen más jelentést kap: az egyikben egy egzotikus virág a szerelem és a túlélés között őrlődő főhős küldetésének kulcsa, a másikban pedig… nos, egy éhes, kissé pszichopata növény figyel a sarokból, és csak arra vár, hogy lecsapjon.
A The Great Orchid Heist egy izgalmas, romantikus kaland, jó adag erkölcsi dilemmával és egy kissé esetlen betörési kísérlettel. A tét: szerelem vagy a családi otthon megmentése.
Az Eat the Ones You Love, egy sötét, már-már horrorisztikus pszichodráma, egészen más kérdésekkel: mi történik, ha az, amit féltve őrzünk és szeretünk, végül felemészt minket?
Eat the Ones You Love
Írta: Sarah Maria Griffin
Kiadó: Tor Books, 2025
Műfaj: Horror
Oldalszám: 288
Amikor Shell Pine meglátja a „MUNKATÁRSAT KERESÜNK” feliratot egy virágüzlet kirakatában a helyi plázában, egyből tudja: ide be kell mennie. Frissen szakított a vőlegényével, elveszítette a munkáját, és kénytelen volt hazaköltözni a szüleihez. Ideje, hogy valami új kezdődjön – valami szép és jó. És a virágok pont ilyennek tűnnek.
A boltban nemcsak a virágokba szeret bele, hanem Neve-be is – a titokzatos, gyönyörű virágárusba, aki kirakta a felhívást. Csakhogy Neve-nek sokkal nagyobb szüksége van segítségre, mint azt Shell valaha is gondolta.
Mert ott van Baby is. Egy orchidea, amely lassan, de biztosan nő a bolt sarkában – és mindent lát. Baby gyönyörű, különleges… és veszélyes. Fiatal, éhes, és egyetlen dologra vágyik igazán: Neve-re. Imádja őt – úgy, ahogy csak egy szörnyeteg tud szeretni. És ha kell, felfal bárkit, aki az útjába áll.
Ez a történet egyszerre szól a megszállottságról és az éhségről, a borzongásról és a vágyról – és arról a hátborzongató igazságról, hogy vannak dolgok, amik nemcsak nőnek, hanem pusztítanak is. Még egy pláza közepén is.
Sok szempontból ez egy hétköznapi történet egy baráti társaságról, akik Dublin külvárosában élik mindennapjaikat. Griffin egyedien és valósághűen ábrázolja a szereplőket, és tényleg úgy érzed, mintha személyesen is ismernéd őket. A köztük lévő kapcsolatok – különösen Shell és Neve között – összetettek és mélyen emberiek.
Az írásmód nagyon egyedi, ami miatt tényleg oda kellett figyelnem, hogy ne maradjak le semmiről. Az egyik percben még harmadik személyben olvashatjuk Shell nézőpontját, a következő pillanatban pedig a narrátor már nem az előbb említett karakterek valamelyike. A narrátor Baby. Baby egy szörnyűséges, öntudattal rendelkező orchidea, amely beszivárgott a virágkötő, Neve elméjébe és életébe. A váltás néha zavaró, de pont ez a lényeg: Baby befolyása úgy kúszik be a történetbe, mint egy vírus, összekuszálva, hogy ki is beszél valójában. Baby félelmetes és éhes, de hihetetlenül szórakoztató olvasni, ahogy egyre inkább befolyásolja Shell életét is, bár ő még nem sejti ezt. Baby egyben a legérdekesebb szereplő, tele kegyetlenséggel és fájdalommal. Egyfajta metafora arra, hogyan igazoljuk azokat a dolgokat, amelyek felemésztenek minket.
„You can feel the sorrow of a thing that is gone without wanting it back, like mourning the version of yourself who was happy—for whom this was enough.”
A könyv olvasása közben azon gondolkodtam, vajon lehet-e valamit vagy valakit gonosznak tekinteni, ha eredendően így „született”. Ha Babynek ahhoz, hogy életben maradjon, húst kell ennie, akkor ez őt gonosszá teszi? Természetesen Neve mindent megtesz, hogy kordában tartsa Babyt, de valójában elnyomta azt, amire Babynek szüksége van.
Negatívum, hogy a történet tempója az első 60%-ban nagyon lassú, majd hirtelen annyira felgyorsul, hogy szinte minden egyszerre történik. Talán jobb lett volna, ha van még plusz 50-100 oldal, ami kibővíti a könyv vége felé zajló eseményeket. A Shell régi barátairól szóló részek szintén inkább rontanak a történeten, mert az „előtte” időszak, az exével és a barátokkal kapcsolatos események nincsenek kellően kibontva. A hiányzó háttér miatt ez a rész csalódást keltő, és talán jobb is lett volna teljesen kihagyni. Emellett bár kedveltem Jen karakterét, nem vagyok biztos benne, hogy az e-mailek voltak a legjobb módja a bemutatásának, és a tipikus amerikai stílusától néha a falra tudtam volna mászni.
A könyv hangulata szinte tapintható, és a helyszín az egyik legkiemelkedőbb eleme. A bevásárlóközpont szinte maga is egy szereplő: hanyatló, a fogyasztói társadalom emlékei kísértik, miközben lassan valami régebbi és sokkal veszélyesebb dolog emészti fel. Egész végig ott lappang egyfajta félelem, mintha valami rothadna a felszín alatt.
A történet a vágyakról és a szerelemről szól, de a mérgező kapcsolatok témáját is boncolgatja – az olyanokét, amelyekről tudjuk, hogy ki kéne lépnünk belőlük, mégis maradunk, mert az adott pillanatban jó érzés. A horrorisztikus elemek lassan kúsznak be, mint egy ex, aki a szakítás után is stalkol és nem hajlandó elengedni. Pont, amikor azt hiszed, a szereplők végre megszabadulnak Baby manipulációjától, váratlan fordulatok következnek. Ehhez társul még egy nyugtalanító befejezés, ami miatt szinte képtelenség letenni a könyvet.
A testhorror a legjobb értelemben volt intenzív, de mindenképp érdemes megemlíteni, hátha valakit ez annyira taszít, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül felzaklató élmény lenne. Ha szereted a sötét, furcsa, undorító horrort, amely tele van társadalmi és kapcsolati dilemmákkal, akkor te is imádni fogod ezt a könyvet!
A szerzőről
The Great orchid heist
Írta: Eleanor Vendrell
Kiadó: Headline, 2025
Műfaj: Romantikus
Oldalszám: 400
Phil – és nem Philippa – lassan beleroppan apja egyre növekvő adósságaiba, amelyeket a férfi szerencsejáték-függősége miatt halmozott fel. Amikor azonban a mindig rosszban sántikáló legjobb barátja, Chaz egy merész tervvel áll elő – hogy lopjanak egy ritka orchideát, amely most először fog fogságban virágba borulni –, Phil először azt hiszi, hogy ez csak egy rossz vicc.
A küldetése egyértelmű: önkéntesként beépülni a híres Felborough Botanikus Kertbe, összebarátkozni az alkalmazottakkal információszerzés céljából, majd a nagy napon meglógni az orchideával.
De a tervben nem szerepelt, hogy Phil beleszeret Lilybe, a mogorva főkertész asszisztensnőjébe, és ahogy közeledik a rablás napja, Phil dilemma elé kerül: ellopja az orchideát és összetöri Lily szívét, vagy kockára tesz, hogy mindent elveszít…
Phil, a leleményes főhősnő azért szivárog be Felborough Botanikus Kertbe, mert úgy érzi a családi kötelezettségek és a túlélés kényszere miatt nincs más választása. A szerző remekül ábrázolja Phil belső vívódását: egyensúlyoznia kell a szerencsejáték-függő apja iránt érzett szeretet és a Lily – a titokzatos kertész – iránt egyre fokozódó vonzalom között. Phil szerethető és könnyű azonosulni vele, ahogy próbál eligazodni küldetése erkölcsi dilemmáiban.
Lily ezzel szemben a klasszikus mogorva kiszemelt megtestesítője, akinek zárkózott viselkedése mögött mély szenvedély rejlik a munkája iránt. A Phillel folytatott csipkelődései és lassan kibontakozó szerelem jelentik a történet valódi szívét.
„Everything she says is another nail in the coffin of my feelings for her and my betrayal that’s barrelling towards us like a high-speed train.”
Izgalmas, hogy Phil egész akciója Lily megtévesztésére épül, ami folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot a kapcsolatuk alakulása iránt. A románc hitelesen és szépen bontakozik ki, a karakterábrázolás pedig mindkettőjük esetében rendkívül jól sikerült – a köztük lévő kémia pedig szinte tapintható. Nagyon szerettem, ahogyan a romantikus és a betöréses szál tökéletes egyensúlyban voltak; a két történetszál teljesen összefonódott, így végig lendületes maradt a cselekmény.
A betöréses részek legalább annyira lebilincselőek, mint a romantikusak. A szerző kellő részletességgel írja le a ritka orchideát és a Felborough Botanikus Kert precízen működő belső világát, így az olvasó egy gazdag, hangulatos környezetben találja magát. A tét nem csupán az orchidea különlegessége miatt magas – hanem azért is, mert ez a virág Phil számára egyet jelent a családi otthon megmentésének lehetőségével.
Különösen tetszett a könyv tempója és hangulata. Érzékenyen és szellemesen közelítette meg a komolyabb témákat, de sosem éreztem azt, hogy kioktatna vagy túlmagyarázna bármit.
A The Great Orchid Heist ugyan nem hibátlan – bőven akad benne önmarcangolás, néhány sablonosra sikerült negatív szereplő, és a félreértésekből is jut bőven. De szellemes párbeszédeivel, feszült szerelmi szálával és izgalmas fordulataival így is egy igazán szórakoztató olvasmány. Azok, akik kedvelik a romkomokat, bizonyára örömüket lelik majd benne, miközben a történet mélyebb rétegei – a szeretet, hűség és önmagunk megtalálásának témái – igazán tartalmas élménnyé teszik. Ideális választás mindazoknak, akik romantikát keresnek egy kis kalanddal és látványos növényekkel megbolondítva.
