Leginkább a gyönyörű borító miatt vettem kézbe a könyvet, de a történet érte el, hogy alig akarjam letenni. Úgy kezdtem neki, hogy fogalmam sem volt róla, hogy egy A szépség és a szörnyeteg feldolgozásról van szó, pedig már a megjelenés óta rajta volt a listámon, és kellett is egy kis idő, mire leesett… A közismert mesék újragondolásai általában szorosan ragaszkodnak az eredeti történetekhez, és ezzel nincs is semmi baj, de egy idő után az ember vágyik valami többre és némi újdonságra. A The Misadventures of an Amateur Naturalist pedig megadja ezt. Ceinwen Langley fogott egy klasszikus mesét, és teljesen a saját képére formálta.

Ez a könyv tulajdonképpen két részből áll. Az első rész Celeste álmodozásairól szól, valamint a barátaival és a családjával való kapcsolatáról. Azt el kell mondani, hogy az első rész lassabb; mintha egy klasszikus viktoriánus történelmi regény lenne, amely csak Celeste-ről és a családja ügyeiről szól.

A második részben pedig Celeste és a szörnyeteg kastélyban töltött idejéről olvashatunk. Bár az első rész is nagyon élvezetes volt, mégiscsak ez az a rész, amire a legtöbben kíváncsiak. Különösen élvezetes volt olvasni, ahogy átalakul a Celeste és a szörnyeteg közötti kapcsolat; ahogy a rettegésből idővel barátság születik, majd még annál is több. A szerelmi szál lassan bontakozott ki, és a legjobb szó rá talán az aranyos – de ne feledjük, hogy egy valódi, állati külsejű szörnyetegről beszélünk, így nem meglepő, hogy ennyi romantika jutott csak.