Ajánló – The Lotus Empire
Írta: Tasha Suri
Kiadó: Orbit Books, 2024
Műfaj: Fantasy
Oldalszám: 528
Malini elfoglalta törvényes trónját, mint Parijatdvipa császárnője, ahogy azt a Névtelen Isten megjövendölte. Hogy elnyerje a bukott császárhoz hűséges papság támogatását, szörnyű alkut kell kötnie: Igényt tart a trónjára és tűzre veti magát, hogy megerősítse az örökségét — vagy talál valaki mást, aki hajlandó átvenni a helyét a máglyán.
Priya élve átkelt a halhatatlan vizeken, így a varázslat már az ereiben folyik. Ám a vizek alatt egy titokzatos, virágos szemű, tüskés szájú yaksa rejtőzik. A yaksa védelmet ígér Ahiranyának. De cserébe áldozatot követel. És Priyát választotta, hogy meghozza ezt az áldozatot.
Két nő, akiket egykor összekötött a sors, most egymás ellen küzd az otthonuk fennmaradásáért. De amikor egy új ellenség bukkan fel, ismét össze kell fogniuk, hogy megakadályozzák, hogy birodalmuk és jövőjük hamuvá égjen.
A The Lotus Empire a The Burning Kingdoms-trilógiája szívbemarkoló lezárása. Amikor az ősi mágia visszatér Ahiranyába és a birodalom létezését fenyegeti, Malini császárnő és Priya papnő mindent megtesznek, hogy megmentsék a hatájukat — még ha ez azt is jelenti, hogy el kell pusztítaniuk egymást.
Néhány évvel ezelőtt teljesen véletlenül akadt a kezembe The Jasmine Throne, a sorozat első része, ami azóta az egyik kedvenc olvasmányommá vált. A könyv egy igazán különleges világot mutatott be: ismerős fantasy-elemekkel dolgozott, mégis friss, eredeti megközelítést kínált. Ami igazán kiemelkedővé tette számomra, az a történet mély társadalmi és vallási rétege volt, melyek erősen a dél-ázsiai kultúrák hagyományaiban gyökereznek. Ezek hitelességét csak tovább erősítette a szerző, Tasha Suri alapos kutatása és indiai-brit származása. Mindezek mellett a könyv persze rendkívül élvezetes is volt: megismerkedhettünk két erős női főszereplővel, Malinivel és Priyával, akiknek összefonódó sorsa nem csupán saját életüket, hanem egész birodalmak – Parijat és Ahiranya – jövőjét is meghatározza.
Így nem csoda, hogy nagyon izgatott voltam, hogy immár harmadjára is visszatérhetek a The Burning Kingdoms sorozat lenyűgöző világába. A The Lotus Empire méltó befejezése lett a trilógiának, és több szempontból is mélyen megérintett. Ennek ellenére nem sikerült felülmúlnia az első kötetet.
Ahogy belépünk The Lotus Empire világába, Malini, Parijat frissen megkoronázott császárnője immár szemben áll egykori szeretőjével, Priyával – aki nemcsak Ahiranya bölcse, hanem egy virágokat és az ősi, démoni yaksákat tisztelő vallási kultusz meghatározó alakja is. A yaksák célja, hogy elhozzák a Második Virágkort, melynek során félisteni szolgáikon keresztül rothadással fertőznék meg az egész emberiséget. A Lángok Anyjaként ismert Malini az egyetlen, aki megállíthatja a yaksák pusztító tervét – méghozzá úgy, hogy szembeszáll Priyával.
„I have faith in your humanity. In all of you that is broken and hurtful. I have faith in all of you that is mortal.”
A The Lotus Empire nagy része Malini és Priya közötti konfliktus körül forog, kettejük kapcsolata – különösen a szerelmük – pedig az egész sorozat egyik alappillére, amely ebben a zárókötetben csúcsosodik ki igazán. Szemben a The Oleander Sword c. második résszel, Malini császárnő most sokkal határozottabb, sőt szinte könyörtelen szerepben jelenik meg; készen áll bárkit feláldozni frissen megszerzett birodalma védelme érdekében. Priya ezzel szemben jóval empatikusabb oldalát mutatja: mindent megtesz, hogy erejét az Ahiranyi nép megóvására fordítsa, még akkor is, ha ez az ő saját fanatikus követői ellen irányul.
A cselekmény alapvetően érdekes volt, és végig lekötötte a figyelmemet. Ugyanakkor voltak elemek, amelyekre nagyon vártam, de végül hiányérzetet hagytak bennem. Az első fele elég vontatottnak tűnt, a történet sokáig csak sodródott, és a tempó is lassú volt. A második részben ugyan jobban beindultak az események, de még így sem kaptam meg azt, amire igazán vártam: egy nagy, valódi összecsapást Malini és Priya között. A konfliktusuk nagy része inkább távoli álomjelenetekben oldódott meg, ami számomra nem volt elég katartikus.
Az első rész középpontjában a túlélés és a menekülés állt. A biztonság érdekében a szereplők sorra kénytelenek alkukat kötni, újra és újra. A szabadságot és a békét keresik, de nem riadnak vissza attól sem, hogy harcoljanak érte.
A második kötet már a háború tematikáját járja körül. Egy császárnő felemelkedését és egy császár bukását meséli el.
A harmadik rész sztárjai egyértelműen a szereplők voltak. Mindegyikük mélyen kidolgozott, összetett karakter – különösen a női szereplők, akikben ott lappang valami sötét és önző is. Mindannyian rengeteg veszteséggel szembesültek, és ezek a traumák különféle módon formálták őket. Mégsem adják fel, próbálják helyrehozni a világot, valami újat építeni – még akkor is, ha a múlt szinte felégeti őket. Rao és Rukh továbbra is a kedvenc mellékszereplőim maradtak, de az egyetlen problémám az volt, hogy annyi más karakter nézőpontja mellett Rukh nem kapott külön fejezetet.
Valahogy úgy éreztem, The Lotus Empire elsősorban Priyáról szól. Legalábbis az ő karakterívét találtam a leginkább lebilincselőnek. A történet során egyfajta eszközzé vált, egyre inkább a saját érzelmei és felelőssége szorításába kerül, mert túlságosan is törődik másokkal. Végig azt akartam, hogy végre vele is történjen valami jó.
Malini engem annyira nem fogott most meg – mintha állandóan pengeélen táncolt volna szerelem és gyűlölet között. Kétségtelenül lenyűgöző karakter, különösen, amikor a birodalmát vagy az életét kellett megvédenie, és vasököllel, de igazságosan uralkodott. Mégis, számomra Priya volt ennek a könyvnek a szíve és a lelke, Malini inkább csak reagált rá.
„I’m here. I had the world in my palm, and I found it wanting. I’m a greedy creature, Priya. I came here for you. There is a flower in my heart, and it grew for you.”
A The Lotus Empire világépítése számomra kissé csalódást keltő volt. Bár néhány igazán izgalmas és friss koncepcióval találkozhattunk, ezek többségével az író végül nem kezdett sokat. Például nagyon szívesen olvastam volna többet az istenek közötti háború múltjáról – némi kontextus igazán jól jött volna. A cselekmény főbb fordulatai gyakran a mágikus rendszer új szabályain alapultak, ami önmagában lehetett volna izgalmas is, ha érhetőbbek lettek volna.
Újdonság, hogy szinte horrorisztikus elemek is megjelentek – ez főként a yaksák által vált érezhetővé. Ezek a természetfeletti lények azt állítják magukról, hogy segíteni jöttek, és hogy egy új, virágzó korszakot hozzanak el. De az olvasó tudja, mi rejlik a föld alatt: veszély, és önző vágy, hogy átformálják a világot – olyanná, amely már nem az embereké, hanem csak az övüké. Már a megjelenésük is rémületet kelt: félig emberiek, félig „növényi” lények, és néha halottak arcát viselik. De az igazi borzalmat nem ez jelenti, hanem a kétségbeesésük. Az a könyörtelen hajlandóság, amivel ölnek. A yaksák szemében az emberek gyengék, csupán eszközök a cél eléréséhez. De az emberiséget nem lehet olyan könnyen eltiproni – és épp az, amit ők gyengeségnek hisznek, adja meg az embereknek az erőt, hogy legyőzzék őket.
A The Lotus Empire egyik központi témája az áldozathozatal. Szinte minden szereplőnek szembe kellett néznie azzal a kérdéssel, hogy mennyit hajlandó feláldozni. Különösen tetszett, hogy mindegyikük teljesen eltérő motivációval rendelkezett, ami alapvetően befolyásolta azt is, hogyan viszonyultak az áldozathoz. Izgalmas volt figyelni a belső és egymás közti feszültséget a karakterek között: mi az, ami még feláldozható, és mikor válnak ők maguk is áldozattá?
Ha negatívumot kell említenem a The Lotus Empire kapcsán, az az egyenletlen tempó lenne. Suri remekül egyensúlyozott a díszes próza és a cselekményt előre hajtó egyszerűség között. Próbálta megtalálni a megfelelő arányt az enemies to lovers és vice versa dinamika, a palotai intrikák és a mágikus szál között, miközben a mellékszereplőket sem hanyagolta el, és mindent egymáshoz kapcsolt a Malini és Priya közötti érzelmi konfliktussal. Ez végül azt eredményezte, hogy sok mindent próbált belesűríteni egy viszonylag szűk térbe. A könyv első fele lassan, céltalanul csordogált, hogy aztán hirtelen belecsapjon az akciódús jelenetekbe, amelyek gyorsan lezajlottak, anélkül, hogy igazán kibontakozhattak volna.
Összességében a The Lotus Empire bár rövidebb volt, mint az előző két kötet, tökéletesen lezárja az egyik legjobb felnőtt fantasy történetet, amit valaha olvastam. Nagyon megszerettem Priya és Malini történetét. Bármilyen formában szívesen olvasnék még róluk, akár a későbbi utazásaikról is.
