Kritika – Chlorine
Írta: Jade Song
Kiadó: William Morrow, 2023
Műfaj: Horror, fantasy, modern
Oldalszám: 256
Ren Yu úszó. Minden napja a medencében kezdődik és végződik. Csapattársai az egyetlen barátai. Az edzője utasításai szerint él. Ha elég jól úszik, felfigyelnek rá, ösztöndíjat kap, és jó főiskolára mehet. A szülei szeretni fogják. Az edzője kedves lesz vele. Jó élete lesz.
De ezek emberi aggodalmak. A szárazföldi lények szoktak ezen aggódni, akiknek van lábuk. Ren a mélység, az óceánok és a folyók teremtményeiről szóló történeteken nőtt fel. Azokén, akik a vesztükbe csábították a tengerészeket. Azokén, akik a mélybe húzták és megfojtották őket. Azokén, akik lakmároztak húsukból. Azokén, akivé mindig is válni akart: a sellőkén.
Ren minden porcikájával a vízbe vágyik. Álmaiban érzi a klór illatát – a bőrén a víz érintését. És bármit megtesz, hogy olyan életet teremtsen magának, amelyben szabad lehet. Nem számít a fájdalom. Nem számít, mások mit gondolnak. Nem számít, mennyi vért kell ontania.
Ren Yu kínai bevándorlók lánya és közömbös középiskolai diák. Kujon edzőjének ő a kedvenc tanítványa. Csapattársa, Cathy pedig viszonzatlan szerelmet érez iránta. Mélyen legbelül Ren azonban mindig is tudta, hogy valójában ő egy sellő. A pennsylvaniai külváros, ahol él, ugyan kissé messze van a tengertől, de egész gyermekkorát és kamaszéveit annak szentelte, hogy olyan elit úszóvá váljon, akit áhítozva néznek majd a főiskolai megfigyelők.
A történet során láthatjuk, ahogy Ren a tinédzser sportolók tipikus problémáival küzd: a testsúlyával és az étkezési zavarokkal. És akkor még nem is beszéltünk az összes többi, klasszikus tinédzserkori drámáról: párkapcsolati bonyodalmak, titkos szerelmek, szülői konfliktusok, drog, szex, terhességi tesztek… van itt minden.
Kritika – Matrix
Írta: Lauren Groff
Kiadó: William Heinemann, 2020
Műfaj: Történelmi fikció
Oldalszám: 288
Az Aquitániai Eleonóra által a királyi udvarból kitaszított 17 éves Marie-t Angliába küldik, hogy egy elszegényedett apátság új zárdafőnöknője legyen, ahol az apácák már az éhhalál szélén állnak és betegségek sújtják őket.
Marie-t kezdetben megrendítik a nehézségek, de végül megleli célját és szeretetben éli életét a szeszélyes és külön nővérekkel. Ahogy a feszültségek egyre nőnek, a család, a haza és fiatalkori szenvedélyei iránti vágy lassan háttérbe szorul, helyüket pedig a nővérek iránti odaadás és Marie saját isteni látomásaiba vetett hite veszi át. Női keresztes lovagok sorának utolsó tagjaként Marie elhatározza, hogy merész, új utat mutat azoknak a nőknek, akiket most ő vezet és védelmez. De vajon elég erős lesz-e látomása, hogy védőpajzsként szolgáljon egy olyan világban, amely félelmetes gyorsasággal változik, épp darabokra hullik, és soha nem tudna megbékélni az ő létezésével?
A szent és a profán szorosan összefonódik: A Matrix az erőszak, az érzékiség és a vallási eksztázis örvényeit egyesíti a mindent felemésztő szenvedély, a torz hit és egy olyan nő lenyűgöző portréjában, aki körül és akin keresztül a történelem kerekei forogtak.
Marie de France valós történelmi személy, akiről csak annyit, hogy a 12. századi Angliában élt és költőként tevékenykedett. Számos Lais szerzője; olyan elbeszélő költeményeké, amelyek a bretagne-i néphagyományokon alapulnak. Személyazonossága máig rejtély, noha számos elmélet született: egyesek szerint Shaftesbury apátnője volt, míg mások úgy vélik, V. Gottfried, Anjou grófjának törvénytelen lányaként II. Henrik angol király féltestvére lehetett.
Groff is ezt az elméletet követi, miszerint Marie Gottfried lánya volt, aki nemi erőszakból született. Marie 14 évesen, elszegényedett árvaként került az angol udvarba, ahol reménytelen szerelmet érzett Aquitániai Eleonóra, Henrik királynéja – egyben saját féltestvére – iránt. Ám 17 évesen száműzik az udvarból, és egy apátság zárdafőnöknőjeként találja magát. Kezdetben abban reménykedik, hogy visszahívják; levelekben könyörög Eleanorának, de végül elfogadja sorsát. Apátnőként saját útját járja, és lassan, kitartó munkával átalakítja az apátságot, új célt adva a közössének.
A történelmi háttér és a rövid ismertető elolvasása után a Matrix azonnal felkerült a listámra, hiszen a történelmi ihletésű regények az egyik kedvenc műfajom, és különösen izgalmassá tette, hogy a középpontjában egy erős és független leszbikus karakter áll, de…
Kritika – We are the Beasts
Írta: Gigi Griffis
Kiadó: Delacorte, 2024
Műfaj: Horror, történelmi
Oldalszám: 352
Amikor brutális, rejtélyes halálesetek sorozata sújtja a vidéket, és a hegyekben élő fenevadról szóló híresztelések eljutnak Mende csendes francia falucskájába, a legtöbb ember azt hiszi, hogy ez egy átok – Isten büntetése a tetteikért. De a tizenhat éves Joséphine és legjobb barátnője, Clara számára a szörnyeteg nem átok. Hanem egy lehetőség.
A mendei lányok évek óta valóságos rémálomban élnek – alkoholista apák, ütlegelő testvérek, börtönnek érződő otthonok –, ám most itt a lehetőség, hogy kiszabaduljanak.
A lény támadásait kihasználva Joséphine és Clara megrendezik barátaik halálát, és elbújtatják őket, amíg biztonságos nem lesz a menekülés. A szökés azonban nehezebb, mint gondolták. Ha nem tudják átvészelni a kemény telet a kevés kis élelmükkel… Ha a falusiak rájönnek, miben sántikálnak… Ha a szörnyeteg előbb találja meg őket…
A színlelt halálesetek akár valósággá is válhatnak.
A regényt az 1700-as években gévaudani történt borzalmak ihletették. A francia vidéken garázdálkodó szörnyeteg sorra gyilkolja a fiatal lányokat, méghozzá egyre brutálisabban. Joséphine és barátnője, Clara tökéletes célpontok a szörnyeteg számára – fiatal pásztorlányok, akik egy birkanyájjal járják a környék legelőit. A lányok azonban hamarosan rájönnek, hogy ez a hosszú karmú, hegyes fogú, emberevő fenevad a legkisebb gondjuk… mert vannak szörnyek, akik két lábon járnak
Kik hát a valódi szörnyetegek? Az erdőben rejtőző ismeretlen állatok? Vagy a falubeli férfiak, akik bántalmazzák lányaikat és nővéreiket? Vagy a fiatal lányok, akik saját kezükbe veszik a dolgokat, hogy megóvják egymást a kegyetlen férfiaktól?
A könyv alapkoncepciója fantasztikus, rögtön megfogott már a rövid ismertetője is, így nagyon szerettem volna szeretni, de…
