Kritika – Black Flame
Írta: Gretchen Felker-Martin
Kiadó: Tor Nightlife
Műfaj: Horror
Oldalszám: 196
Ellen teljes elszigeteltségben tölti napjait és azt is mélyen titkolja, hogy leszbikus. Egy hanyatló New York-i archívumban dolgozik, ahol régi filmeket restaurál.
Amikor egy csoport német tudós átad neki egy kópiát egy hírhedt, kizsákmányoló filmről – amelyről azt hitték, hogy a holokauszt idején megsemmisült – Ellen kénytelen szembenézni saját elfojtott szexualitásával. Ahogy egyre mélyebbre merül a film restaurálásában, úgy válik egyre megszállottabbá az okkult gyakorlatokat és queer kicsapongásokat ábrázoló jelenetek kapcsán.
Hamarosan meggyőződésévé válik, hogy amit a filmen lát, nem fikció — hanem valóság. És mindez vele is megtörténik…
Az alapötlet annyira ígéretes volt: a New York-i helyszín, az elátkozott film, amit a nácik el akartak égetni Auschwitzban, de csodával határos módon nem sikerült elpusztítaniuk. És természetesen leszbikus reprezentáció. Sajnos azonban ennek az ötletnek a megvalósítása borzalmasan sikerült.
A Black Flame egy fokozatosan őrületbe torkolló történet, amelyet az elfojtott szexualitás, a személyes és generációs trauma, valamint mindenféle bántalmazás hajt előre. És azt kell mondjam, valóban olyan volt, mintha megőrülnék. A szöveg, az ötlet megvalósítása, a narráció… gyakorlatilag ebben a könyvben minden pocsék volt. Felker-Martin töredezett mondatokban ír, nem mutatja be kellő részletességgel a szereplőket, helyszíneket vagy fogalmakat, és egyik pillanatról a másikra teljesen más helyzetben találjuk magunkat. Az egész olyan, mintha ez csak az első vázlat lett volna egy még készülő könyvhöz.
Kritika – Gay Girl Prayers
Írta: Emily R. Austin
Kiadó: Brick Books
Műfaj: Költészet
Oldalszám: 72
Egy verseskötet, amely újra értelmezi a katolikus imákat és bibliai szövegeket, hogy erőt adjon lányoknak, nőknek és az LMBTQIA+ közösség tagjainak.
Emily Austin Gay Girl Prayers c. kötetében megjelenő játékos pimaszság nem jelenti azt, hogy a mű tiszteletlen lenne. Épp ellenkezőleg: a bibliai versek újraírásával, a queer, feminista és transz tapasztalatokat megerősítve és felemelve, Austin a másság szépségének, valamint a „különös nők” életének és nézőpontjainak ünneplésére hívja az olvasót.
Csipkelődő, frappáns sorokkal, szexuális utalásokkal, önbecsüléssel, hirtelen összeköltözős sztorikkal és fájdalmasan őszinte szerelmi vallomásokkal telepakolva ez a megtestesíti, hogy milyen melegnek lenni, magasabb cél szolgálatába állítva azt, készen arra, hogy szembeszálljon a hatalommal.
Azt le kell szögeznem, hogy ez a verseskötet eleve nem nekem íródott (nem vagyok és soha nem is voltam vallásos, és soha nem olvastam a Bibliát), de mivel az egyik kedvenc toposzom a „leszbikus apácák”, ha lehet így fogalmazni… a borítót és az alapkoncepciót annyira megnyerőnek találtam, hogy még én is kíváncsi lettem rá. Bár ne így lett volna.
Kritika – My Best Friend’s Honeymoon
Írta: Meryl Wilsner
Kiadó: St. Martin’s Press, 2025
Műfaj: Romantikus
Oldalszám: 304
Elsie Hoffman másfél éve jegyben jár az egyetemi pasijával. Ginny Holtz pedig majdnem másfél évtizede szerelmes Elsie-be.
Amikor Elsie rájön, hogy a vőlegénye meglepetésként már mindent eltervezett az esküvőre és a nászútra – és neki mindössze annyi a dolga, hogy hét nap múlva fehér ruhában oltár elé álljon –, hirtelen rádöbben, hogy túlságosan is belekényelmesedett egy olyan jövőbe, amit valójában sosem akart. Felbontja az eljegyzést, és egy héttel később már a Karib-tenger felé tart a nem lemondható nászútjára… legjobb barátja, Ginny társaságában.
Ginny szerint itt az ideje, hogy Elsie végre megtanuljon kiállni önmagáért. Így hát alkut kötnek: a következő egy hétben Elsie bármit megkaphat, amit csak akar – bárhol, bármikor, bármilyen módon –, egyetlen feltétellel: ki kell mondania, hogy mit szeretne. Arra viszont egyikük sem számít, hogy Elsie épp őt akarja majd.
A közös programok és szelfik gyorsan szenvedélyes csókokká, majd ennél is többé válnak. De mi történik, amikor véget ér a nászút?
Papíron a My Best Friend’s Honeymoon olyan kellett volna legyen, mint egy korai 2000-es évekbeli romantikus vígjáték (leszámítva azokat az elemeket, amik mára már elavultnak számítanak). Egy friends-to-lovers történet egy kis kényszerű összezártsággal, sok vágyakozással, és igazán sokszínű reprezentációval (Ginny ugyanis egy nem bináris, teltebb testalkatú leszbikus karakter, ami rendkívül ritka az ilyen típusú romantikus történetekben) – ami számomra egyértelműen a könyv egyik legnagyobb, sőt, mondhatni egyetlen erőssége volt.
Kritika – Days of Light
Írta: Megan Hunter
Kiadó: Picador, 2025
Műfaj: Történelmi fikció
Oldalszám: 288
1938, húsvét vasárnapja. Ivy tizenkilenc éves, és úgy érzi, végre elkezdődhet az élete. Cressingdonban, a tágas, bohém családi birtokon összegyűlik a család és barátaik egy közös ebédre, és egy régóta várt vendég érkezését várják. Nagy-Britannia a háború küszöbén áll, de a festői Sussex-i vidéken bármi lehetségesnek tűnik.
Ez a varázslatos délután azonban tragédiával végződik, és örökre megváltoztatja Ivy életét.
A Days of Light hat sorsfordító napon keresztül, hat évtizedet felöleve meséli el Ivy történetét – a második világháborútól a huszadik század végéig – egy ragyogó utazáson keresztül, amely a szerelem kereséséről és a válaszok utáni kutatásról szól.
Nehéz véleményt írni erről a könyvről, mert ugyan befejeztem, de semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Az első fejezet ígéretes volt, és kíváncsi voltam, hogyan bontja majd ki a szerző az érdekes szerkezetet. De a szép megfogalmazás ellenére sem ragadtak magukkal sem a szereplők, sem a történet.
Egyértelműen az alapkoncepció miatt vettem kezembe ezt a regényt, de a kivitelezésből végül hiányoltam az egyensúlyt. Az első két rész számomra nagyon lassúnak érződött, és nem igazán vont be a történet, bár ahogy haladt előre a cselekmény, egy kicsit jobban lekötött. Alapvető probléma, ha egy regény minden fejezettel és minden elmesélt nappal ugyanazt a narratív ívet követi. A szerző felvázolja, mi történik Ivy-val az adott életszakaszban, elmeséli az olvasónak, hogy milyen események vezettek az adott napig, majd eljut a nap katarzisához vagy kulcspillanatához. Emiatt pedig az egész szerkezet ismétlődőnek hat.
Kritika – The Last Bookstore on Earth
Írta: Lily Braun-Arnold
Kiadó: Delacorte Press, 2025
Műfaj: Young adult, disztópikus
Oldalszám: 320
A világ ismét a végéhez közeledik.
Amióta az első Vihar romba döntötte a civilizációt, a tizenhét éves Liz Flannery egy elhagyatott könyvesboltban húzta meg magát New Jersey külvárosában, ahol korábban dolgozott. Könyvekkel kereskedik, hogy ellássa magát, és ez az egyetlen hely, amely még biztonságosnak tűnik számára.
Egészen addig, amíg meg nem tudja, hogy egy újabb, mindent elsöprő Vihar közeledik… és ezzel minden megváltozik.
Ekkor toppan be Maeve, egy tüskés természetű, potenciálisan veszélyes idegen, aki egy éjszaka menedéket keresve betör a könyvesboltba. Bár a két lány rögtön összetűzésbe kerül, Maeve-ben megvan az, amire Liznek szüksége van – a képesség, hogy helyrehozza a romos üzletet, mielőtt elérkezik a következő klímakatasztrófa. Liz vonakodva beleegyezik, hogy Maeve maradhat.
Ahogy a lányok közelebb kerülnek egymáshoz, és tagadhatatlan érzések ébrednek közöttük, rájönnek, hogy nagyobb veszélyek leselkednek rájuk, mint a közelgő Vihar. Amikor pedig Maeve titkai és Liz belső démonai visszatérnek, hogy kísértsék őket, az összeomló világ közepette kell az életükért küzdeniük.
Egyáltalán nem terveztem elolvasni ezt a könyvet, csak azért jött haza velem a boltból, mert ez volt a legolcsóbb, de igyekeztem nem hagyni, hogy ez befolyásolja a róla alkotott véleményem. Sajnálatos módon azonban nagyon hamar előtérbe kerülnek a sablonos tinidrámák jellemzői, és ezzel párhuzamosan a regény színvonala is zuhanórepülésbe kezd.
A legerősebb eleme kétségtelenül az alapkoncepció, amely már a címben is megjelenik: miután beütött a klímakatasztrófa és savas esők tépázták meg a Földet, és amik jelentősen megtizedelték az emberiséget, kamasz főhősnőnk, Liz, egyedül marad a könyvesboltban, amelyben egykor dolgozott, és minden nap abban reménykedik, hogy talán betér hozzá valaki a magányos túlélők közül.
Kritika – Chlorine
Írta: Jade Song
Kiadó: William Morrow, 2023
Műfaj: Horror, fantasy, modern
Oldalszám: 256
Ren Yu úszó. Minden napja a medencében kezdődik és végződik. Csapattársai az egyetlen barátai. Az edzője utasításai szerint él. Ha elég jól úszik, felfigyelnek rá, ösztöndíjat kap, és jó főiskolára mehet. A szülei szeretni fogják. Az edzője kedves lesz vele. Jó élete lesz.
De ezek emberi aggodalmak. A szárazföldi lények szoktak ezen aggódni, akiknek van lábuk. Ren a mélység, az óceánok és a folyók teremtményeiről szóló történeteken nőtt fel. Azokén, akik a vesztükbe csábították a tengerészeket. Azokén, akik a mélybe húzták és megfojtották őket. Azokén, akik lakmároztak húsukból. Azokén, akivé mindig is válni akart: a sellőkén.
Ren minden porcikájával a vízbe vágyik. Álmaiban érzi a klór illatát – a bőrén a víz érintését. És bármit megtesz, hogy olyan életet teremtsen magának, amelyben szabad lehet. Nem számít a fájdalom. Nem számít, mások mit gondolnak. Nem számít, mennyi vért kell ontania.
Ren Yu kínai bevándorlók lánya és közömbös középiskolai diák. Kujon edzőjének ő a kedvenc tanítványa. Csapattársa, Cathy pedig viszonzatlan szerelmet érez iránta. Mélyen legbelül Ren azonban mindig is tudta, hogy valójában ő egy sellő. A pennsylvaniai külváros, ahol él, ugyan kissé messze van a tengertől, de egész gyermekkorát és kamaszéveit annak szentelte, hogy olyan elit úszóvá váljon, akit áhítozva néznek majd a főiskolai megfigyelők.
A történet során láthatjuk, ahogy Ren a tinédzser sportolók tipikus problémáival küzd: a testsúlyával és az étkezési zavarokkal. És akkor még nem is beszéltünk az összes többi, klasszikus tinédzserkori drámáról: párkapcsolati bonyodalmak, titkos szerelmek, szülői konfliktusok, drog, szex, terhességi tesztek… van itt minden.
Kritika – Matrix
Írta: Lauren Groff
Kiadó: William Heinemann, 2020
Műfaj: Történelmi fikció
Oldalszám: 288
Az Aquitániai Eleonóra által a királyi udvarból kitaszított 17 éves Marie-t Angliába küldik, hogy egy elszegényedett apátság új zárdafőnöknője legyen, ahol az apácák már az éhhalál szélén állnak és betegségek sújtják őket.
Marie-t kezdetben megrendítik a nehézségek, de végül megleli célját és szeretetben éli életét a szeszélyes és külön nővérekkel. Ahogy a feszültségek egyre nőnek, a család, a haza és fiatalkori szenvedélyei iránti vágy lassan háttérbe szorul, helyüket pedig a nővérek iránti odaadás és Marie saját isteni látomásaiba vetett hite veszi át. Női keresztes lovagok sorának utolsó tagjaként Marie elhatározza, hogy merész, új utat mutat azoknak a nőknek, akiket most ő vezet és védelmez. De vajon elég erős lesz-e látomása, hogy védőpajzsként szolgáljon egy olyan világban, amely félelmetes gyorsasággal változik, épp darabokra hullik, és soha nem tudna megbékélni az ő létezésével?
A szent és a profán szorosan összefonódik: A Matrix az erőszak, az érzékiség és a vallási eksztázis örvényeit egyesíti a mindent felemésztő szenvedély, a torz hit és egy olyan nő lenyűgöző portréjában, aki körül és akin keresztül a történelem kerekei forogtak.
Marie de France valós történelmi személy, akiről csak annyit, hogy a 12. századi Angliában élt és költőként tevékenykedett. Számos Lais szerzője; olyan elbeszélő költeményeké, amelyek a bretagne-i néphagyományokon alapulnak. Személyazonossága máig rejtély, noha számos elmélet született: egyesek szerint Shaftesbury apátnője volt, míg mások úgy vélik, V. Gottfried, Anjou grófjának törvénytelen lányaként II. Henrik angol király féltestvére lehetett.
Groff is ezt az elméletet követi, miszerint Marie Gottfried lánya volt, aki nemi erőszakból született. Marie 14 évesen, elszegényedett árvaként került az angol udvarba, ahol reménytelen szerelmet érzett Aquitániai Eleonóra, Henrik királynéja – egyben saját féltestvére – iránt. Ám 17 évesen száműzik az udvarból, és egy apátság zárdafőnöknőjeként találja magát. Kezdetben abban reménykedik, hogy visszahívják; levelekben könyörög Eleanorának, de végül elfogadja sorsát. Apátnőként saját útját járja, és lassan, kitartó munkával átalakítja az apátságot, új célt adva a közössének.
A történelmi háttér és a rövid ismertető elolvasása után a Matrix azonnal felkerült a listámra, hiszen a történelmi ihletésű regények az egyik kedvenc műfajom, és különösen izgalmassá tette, hogy a középpontjában egy erős és független leszbikus karakter áll, de…
Kritika – We are the Beasts
Írta: Gigi Griffis
Kiadó: Delacorte, 2024
Műfaj: Horror, történelmi
Oldalszám: 352
Amikor brutális, rejtélyes halálesetek sorozata sújtja a vidéket, és a hegyekben élő fenevadról szóló híresztelések eljutnak Mende csendes francia falucskájába, a legtöbb ember azt hiszi, hogy ez egy átok – Isten büntetése a tetteikért. De a tizenhat éves Joséphine és legjobb barátnője, Clara számára a szörnyeteg nem átok. Hanem egy lehetőség.
A mendei lányok évek óta valóságos rémálomban élnek – alkoholista apák, ütlegelő testvérek, börtönnek érződő otthonok –, ám most itt a lehetőség, hogy kiszabaduljanak.
A lény támadásait kihasználva Joséphine és Clara megrendezik barátaik halálát, és elbújtatják őket, amíg biztonságos nem lesz a menekülés. A szökés azonban nehezebb, mint gondolták. Ha nem tudják átvészelni a kemény telet a kevés kis élelmükkel… Ha a falusiak rájönnek, miben sántikálnak… Ha a szörnyeteg előbb találja meg őket…
A színlelt halálesetek akár valósággá is válhatnak.
A regényt az 1700-as években gévaudani történt borzalmak ihletették. A francia vidéken garázdálkodó szörnyeteg sorra gyilkolja a fiatal lányokat, méghozzá egyre brutálisabban. Joséphine és barátnője, Clara tökéletes célpontok a szörnyeteg számára – fiatal pásztorlányok, akik egy birkanyájjal járják a környék legelőit. A lányok azonban hamarosan rájönnek, hogy ez a hosszú karmú, hegyes fogú, emberevő fenevad a legkisebb gondjuk… mert vannak szörnyek, akik két lábon járnak
Kik hát a valódi szörnyetegek? Az erdőben rejtőző ismeretlen állatok? Vagy a falubeli férfiak, akik bántalmazzák lányaikat és nővéreiket? Vagy a fiatal lányok, akik saját kezükbe veszik a dolgokat, hogy megóvják egymást a kegyetlen férfiaktól?
A könyv alapkoncepciója fantasztikus, rögtön megfogott már a rövid ismertetője is, így nagyon szerettem volna szeretni, de…
