Ajánló – The Lamb
Írta: Lucy Rose
Kiadó: Weidenfeld & Nicolson
Műfaj: Horror, gótikus
Oldalszám: 329
Margot és Mama a közeli erdő szélén élnek, amióta Margot az eszét tudja. Amikor Margot épp nem iskolában van, csendben és nyugalomban töltik a napjaikat a kis kunyhójukban, várva, hogy idegenek kopogtassanak az ajtajukon. Mama kóborlóknak hívja őket. Mama szereti a kóborlókat. Borral kínálja és felmelegíti őket. Majd égető étvágyát azzal csillapítja, hogy feldarabolja a testüket.
De Mama vágyai néha erősebbek, mint az éhsége, és amikor egy hóvihar kellős közepén felbukkan egy fehér mosolyú kóborló, Eden, a kis Margot-nak szembe kell néznie családja változó dinamikájával, ki kell bogoznia saját vágyait, és meg kell tennie az első lépéseit a szabadság felé.
Ezzel a gótikus coming-of-age történettel a debütáló írónő, Lucy Rose azt vizsgálja, hogyan fojtják el a nők a haragjukat, a vágyaikat és az állati ösztöneiket – és addig gyűri az anya és lánya közötti kapcsolatot, amíg vér nem folyik.
A The Lamb számomra az év egyik legjobban várt könyve volt, de amikor rájöttem, hogy az egész történet egy gyermek szemszögében íródott, majdnem visszaraktam a virtuális polcomra. Nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen témájú könyv hiteles lehet egy alig tízéves kislány nézőpontjából; attól tartottam, hogy ez meglehetősen korlátozni fogja a narratívát. Lucy Rose azonban rácáfolt minden kételyemre. Margot figyelmes, de nem túlságosan ahhoz, hogy a kora miatt hihetetlennek hasson. Empatikus, mégis – a családi helyzetének tükrében – képtelen megfelelően kezelni saját vágyait és kifejezni szükségleteit. Számos olyan pillanat van, amikor Margot pontosan úgy reagál, ahogyan bármely más gyerek reagálna az ő helyében – még ha ez nem is mindig a legjobb döntés.
Bár a cselekmény végig Margot szemszögéből bontakozik ki, az író lenyűgöző mélységet ad a mellékszereplőknek is. Ruth, az édesanyja, és Ruth szeretője, Eden egyre rémisztőbbé válnak, ahogy fokozatosan feltárul szörnyűségük mélysége. Ugyanakkor a buszsofőr, aki észreveszi, hogy Margot családjával valami nincs rendben, és igyekszik megvédeni a lányt, üde színfolt volt egy meglehetősen nyomasztó közegben. Hasonlóan emlékezetes Abbie is, akibe Margot lassan beleszeret a történet során. Noha a The Lamb középpontjában a kis főszereplő áll, Rose néhány kiemelkedő jelenettel képes kifejezni mellékszereplői sokrétűségét.
Eden karaktere különösen tetszett. Már eleve neve is figyelemre méltó bibliai asszociációkat kelt: a paradicsom, a vágyakozás, a boldogság és az elégedettség képeit idézi, ami szöges ellentétben áll a valósággal, amelyben a szereplők élnek. Eden olyan, mint egy báránybőrbe bújt farkas: elsőre furcsa, de hamar megmutatkozik valódi természete.
Margot és édesanyja kapcsolata szinte az összes red flaget felvonultatja – sötét tükröt tartva a természet és a neveltetés ellentétének, és ebben a helyzetben minden Margot ellen dolgozik. Mama a vágy, a birtoklási kényszer és a szeretet között őrlődik, olyannyira, hogy néha az is kérdéses, egyáltalán tisztában van-e azzal, mit érez – különösen a lánya iránt. Igen, ez egy gótikus történet, így a szeretetet óhatatlanul átitatja a sötétség, de a történet mégis olyan kérdéseket vet fel, amelyekkel bárki szembesülhet. Teljesen magával ragadott, képtelen voltam letenni.
„There was something about the way eden moved. it was like she moved in the same way the first humans did around their fires.”
Olvasás közben úgy éreztem magam, mintha egy sötét mesébe csöppentem volna – volt benne valami varázslatos és magával ragadó. Imádtam azt a folklorisztikus rettegést, amit Rose írói stílusa megidézett. A Grimm-mesékre jellemző hangulat végig jelen van a regényben, amit a Jancsi és Juliska történetével való nyilvánvaló párhuzam is tovább erősít. Különösen az első száz oldal baljós atmoszférája, a felvetett kérdések és témák ragadtak magukkal.
Az ételek leírásai egyszerre voltak lenyűgözően szépek és borzalmasan taszítóak. Az olvasó szívből drukkolhat Margot-nak, hogy sikerüljön elmenekülnie és új életet kezdenie, ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon lehetséges ez egyáltalán? Nagyon tetszett a szerző stílusa és a leírások mélysége. Bár imádom a részletes leírásokat, néha háttérbe szorítják a cselekményt, ahogy azt előző kritikámban említettem is – itt viszont tökéletes volt az egyensúly. A durvább, gyomorforgató jeleneteknél egyszerre éreztem undort és csodálatot, ami egy horrorregény esetében tökéletes párosítás. Szinte úgy éreztem, mintha én is be lennék zárva a kunyhóba…
Az ételek leírásai egyszerre voltak lenyűgözően szépek és borzalmasan taszítóak. Az olvasó szívből drukkolhat Margot-nak, hogy sikerüljön elmenekülnie és új életet kezdenie, ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon lehetséges ez egyáltalán? Nagyon tetszett a szerző stílusa és a leírások mélysége. Bár imádom a részletes leírásokat, néha háttérbe szorítják a cselekményt, ahogy azt előző kritikámban említettem is – itt viszont tökéletes volt az egyensúly. A durvább, gyomorforgató jeleneteknél egyszerre éreztem undort és csodálatot, ami egy horrorregény esetében tökéletes párosítás. Szinte úgy éreztem, mintha én is be lennék zárva a kunyhóba…
Hogy valami negatívat is említsek: a történetből zavaróan hiányzik a logikai következetesség – amit talán könnyebben elfogadnék, ha még erősebbek lettek volna a mesebeli toposzok. Ruth és Margot teljesen elzárkóznak a társadalomtól, Margot mégis jár iskolába. De Ruth folyamatosan a lelkére köti, hogy ne hívja fel magára a figyelmet. Ha ennyire fontos a rejtőzködés, akkor miért hagyja, hogy iskolába járjon?
Mindent összegezve, egy debütáló regényhez képest a The Lamb hihetetlenül merész történetet mesél el, hiszen egy rendkívül felzaklató olvasmányról van szó, amely maximálisan feszegeti az olvasók határait. Egyszerre éteri és reális, miközben az elejétől fogva áthatja a nyomasztó rettegés.
A szerzőről
Lucy Rose népmesék és mesék írója. Műveit kiadta már a Dread Central és a Mslexia is, filmjei pedig nemzetközi BAFTA- és Oscar-díjas filmfesztiválokon is szerepeltek. Lucy The Lamb c. bemutatkozó regényét az Egyesült Királyságban a Weidenfeld & Nicolson, az Egyesült Államokban pedig a HarperCollins kiadó adta ki. Lucy Anglia északkeleti partvidékén él fekete macskájával, Figgyvel, és jelenleg a következő történetén dolgozik.