Shesheshen elkövette azt a hibát, ami minden szörny számára végzetes: szerelmes lett.

Shesheshen egy alakváltó, aki amorf masszaként boldogan tengeti napjait egy romos kastély mélyén. Amikor azonban vadászok rontanak rá, hogy megöljék, testet épít magának korábbi zsákmányai maradványaiból: gerincnek jó lesz egy fémlánc, végtagoknak kölcsönvett csontok, egy medvecsapda pedig egy plusz száj is lehet.

A vadászok azonban elűzik otthonából, és egy szakadékba taszítják. A jószívű Homily talál rá súlyosan sérülten, és elkezdi ápolni – abban a hitben, hogy Shesheshen hozzá hasonlóan ember. Homily gondoskodó és kedves, ideális társ lenne… vagy inkább ideális fészek, amiben Shesheshen lerakhatná petéit, hogy azok belülről falják majd fel. Csakhogy miközben közelebb kerülnek egymáshoz, Shesheshen rájön: az emberek egészen máshogy gondolkodnak a szerelemről.

Gyűlöli, hogy titkolnia kell valódi természetét Homily elől, de amikor végre színt vallana, Homily elárulja, miért érkezett: egy alakváltó szörnyet keres, amely állítólag megátkozta a családját. Nem látta véletlenül?

Shesheshen számára a barátnője felfalása szóba sem jöhet. Ő nem átkozott meg senkit, de ha boldog jövőt akar Homilyvel, ki kell derítenie, miért hiszi a lány családja, hogy ő a bűnös. Ahogy a szörnyvadászat egyre veszélyesebbé válik, gyorsan fel kell tárnia az igazságot, különben mindkettejük élete veszélybe kerül.

És még egy ennél is nagyobb kihívás vár rá: túlélni a mérgező „anyósék” társaságát, hogy ne csak a szerelme testében, hanem vele együtt tudjon közös életet építeni.