Ajánló – Ordinary love
Írta: Marie Rutkoski
Kiadó: Knopf, 2025
Műfaj: Fikció, romantikus
Oldalszám: 368
A külsőségeket tekintve Emily egy gyönyörű sorházban lakik Manhattan elegáns Upper East Side negyedében, van két egészséges gyermeke, és egy férje, aki elhalmozza figyelemmel. De a valóság egészen más: Emily házassága válságban van, a szüleivel való kapcsolata tele van feszültséggel, és még mindig nem heverte ki egy régi szívfájdalmát. Amikor egy koktélpartin összefut középiskolai legjobb barátnőjével, Gennel, a múltbéli sebek újra felszakadnak.
De Gen Hall már nem az a nyurga, éhező lány lyukas cipőben, akibe egykor beleszeretett. Gen mára elismert olimpikon, szponzori szerződésekkel és híres exbarátnők sorával a háta mögött. Emily és Gen óvatosan kerülgetik egymást – egyszerre vonzza őket a köztük lévő mágneses erő és közös múltjuk sebei. Egykor Gen mindent tudott Emilyről. De mégis elhagyta őt. Vajon Emily képes lesz újra megbízni benne? Meg tudják-e bocsátani egymásnak a fiatalkori hibáikat? Emily vajon képes kockára tenni a gyerekeit, a magánéletét és a családjával nehezen kivívott törékeny békét, csak hogy újra együtt lehessen azzal a nővel, akit egykor szeretett?
Az Ordinary Love egy elsöprő queer szerelmi történet – gyönyörű, szívszorító és teljesen magával ragadó –, két olyan emberről, akik a félelmeik ellenére próbálnak utat találni egymáshoz, és akiket egy olyan szerelem köt össze, amelynek valódi erejét túl fiatalon ismerték meg.
Marie Rutkoski első felnőtteknek szóló regénye egy mélyen megindító queer love story: A cselekmény középpontjában Emily áll, aki felnőtt élete nagy részében főállású anyuka volt, és aki az érzelmileg és anyagilag is irányító házassága csapdájában rekedt. Több mint tizenöt év után azonban újra összefut Gennel, a középiskolai szerelmével, akiből időközben olimpikon lett.
Végig Emily szemszögéből követjük a történtet, akinek korántsem felhőtlen gyermekkora és belső, tudat alatti homofóbiája mindvégig visszhangzik a narrációban, miközben lépésről lépésre meghozza a döntést, hogy kilép bántalmazó kapcsolatából.
Láthatjuk, hogyan válik a kezdetben „kedves, gondoskodó” férje, Jack, anyagi, pszichológiai és fizikai bántalmazóvá. Láthatjuk, ahogy Emily kétségekkel küszködve és önmagát gaslightolva próbálja normalizálni a férfi viselkedését, miközben belekényszerül ebbe a függő kapcsolatba, és csak telnek-múlnak az évek, míg egyszer csak rádöbben: olyan mélyen benne van, hogy már nem is emlékszik, ki volt azelőtt. Ez a történet megrázó és félelmetesen valóságos.
De mindezek után azt is láthatjuk, ahogy Emily erőt merít a közösségéből, a barátaiból, az igaz szerelemből és önmagából, hogy végül képes legyen kitartani a döntése mellett.
„The idea of dating another woman made her want to look for the nearest bomb shelter.”
A könyv egyik legerőteljesebb szála Emily fokozatos felismerése, hogy eddig valójában rejtegette önmaga bizonyos részeit. A regény során kénytelen szembenézni a fájdalmas kérdéssel: vajon megéri-e vállalni a hiteles élet kockázatát, ha az őszinteség veszélyeztetheti akár az életmódját, a minimális irányítást, ami a kezében van vagy azt a törékeny békét, amit próbál fenntartani a házasságában.
Kiemelkedően erősnek éreztem a bántalmazás ábrázolását. Már-már hátborzongató volt, ahogyan Jack egy-egy közömbösnek tűnő, de manipulatív megjegyzéssel próbálta befolyásolni Emilyt. Jack tipikus bántalmazó módjára lassan elszigetelte Emilyt a családjától és barátaitól, így a támogató hálózata fokozatosan széthullott.
Ennek hátterében bontakozik ki az egyik legszebb szerelmi történet, amit az utóbbi időben olvastam: Emily és gyermekkori legjobb barátja (és egyben első szerelme), Gen között. Kettejük odaadása, ahogyan megértik egymást, és a köztük lévő mély vágyakozás miatt a könyv második felét két nap alatt kivégeztem. Az említett vágyakozás ábrázolása ebben a könyvben is hatásos volt, hogy Yael Van der Wouden The Safe Keep c. regényét juttatja eszembe, amit hasonló okokból dicsértem korábban a blogon.
„You cannot live more than one life. Sometimes, you must choose.”
Az írónő stílusa nekem különösen tetszett. Rutkoski visszafogott líraisággal és tisztasággal tár elénk olyan mondatokat, amelyek egyszerre érzelmesek és fogalmaznak meg valamilyen univerzális igazságot. Vannak sorok a könyvben, amelyek mintha azért születtek volna, hogy aláhúzd vagy szövegkiemelőzd őket. Az idősíkok közötti váltások szerintem kifejezetten jót tettek a történetnek. Nem csupán háttérként szolgáltak, hanem megmutatták, hogyan jutott el Emily oda, ahova.
További említésre méltó pozitívum, hogy a gyerekek valódi emberként jelennek meg, nem pusztán eszközként, és ezt mindig nagyra értékelem.
Az Ordinary Love egy erőteljes, érzelmileg sokrétű regény önmagunk megtalálásáról egy trauma után, az identitásról és arról, hogyan adjunk második esélyt a szerelemnek. Rutkoski kivételes érzékenységgel ragadja meg a bántalmazó kapcsolatok gyomorszorító valóságát, valamint a régi kapcsolatok felélesztésének bizonytalan, mégis reményteli lehetőségét.
Ez volt a könyvklubunk augusztus havi olvasmánya, és a konszenzus alapján a többség hasonlóan pozitív véleménnyel volt róla. Ha te is szívesen részt vennél a következő közös olvasásokban, és szeretnél velünk beszélgetni könyvekről, csatlakozz a Discord-szerverünkhöz!
