Vendégtoll: Ajánló – Cosmic Love at the Multiverse Hair Salon
Írta: Annie Mare
Kiadó: Ace, 2025
Műfaj: Sci-fi
Oldalszám: 382
Tressa Fay Robeson sosem volt félénk alkat, ezért is sikerült hírnevet szereznie keresett fodrászként és közösségimédia-sztárként. Azzal is tisztában van, hogy a szalonjában tengetett napjai és a közeli barátaival (meg egy morcos macskával) töltött estéi nem éppen az a fajta izgalmas élet, amit remélt magának.
Amikor egy idegen rossz számra küldött SMS-üzenete flörtöléshez vezet, önmagát is meglepi azzal, hogy hirtelen fellángolásból találkozót ajánl. De a nő, Meryl, végül nem jön el. Tressa Fay elhessegeti a kudarcot – míg egyszer csak Meryl nővére és egy barátja meg nem jelennek a szalonjában és követelik, hogy a fodrász mondja el nekik, mi folyik itt. Azt állítják, lehetetlen, hogy Meryl SMS-t küldött neki. Meryl ugyanis egy hónapja eltűnt.
Tressa Fay és barátai hamarosan rájönnek, hogy nem egy csalóval van dolguk, hanem egy időparadoxonnal. Ahogy szép lassan elfogadják a párhuzamos univerzumok létezését, arra is rájönnek, hogy sorsaik milyen sokszor keresztezték már egymást korábban. De hiába értik meg egyre jobban a multiverzumot, semmi nem állítja meg Meryl eltűnését.
Ahogy egyre közeledik Meryl eltűnésének pillanata, csupán egy kérdés marad megválaszolatlanul: sikerült eleget tenniük ahhoz, hogy megváltoztassák a kimenetelt, vagy túlságosan is beavatkoztak, és egyikőjük sem fogja megélni azt a végzetes szeptemberi napot?
Imádom az időutazást, az időhurkokat, a párhuzamos univerzumokat és mindent, ami ehhez a témához kapcsolódik, ezért amikor megláttam ezt a könyvet és a felütését, egyértelmű volt, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Nem vártam tőle túl sokat, gyanítottam, hogy ez elsősorban egy romantikus könyv lesz, és csak sokadlagosan sci-fi, és szerintem pont emiatt a felfogás miatt tetszett végül.
Sunky írása.
Vendégtoll: Ajánló – Holy Wrath
Írta: Victoria Mier
Kiadó: JV Ventures LLC, 2025
Műfaj: Fantasy
Oldalszám: 474
Egy városban, ami görcsösen ragaszkodik a fényhez egy sötét korszakban, a gyógyító Ophelia semmi másra nem vágyik, csak hogy egy Szent kiválassza őt. Majd’ harminc éve, árvaként érkezett Lumendeibe és azóta fáradhatatlanul dolgozik, hogy méltónak tartattassék a Titokzatokra – arra a szent, varázslatos erőre, amivel csak a Szentek ruházhatják fel a kiválasztott halandókat.
Amikor azt a feladatot kapja, hogy egy sebesült foglyot ápoljon, Ophelia úgy gondolja, itt a tökéletes pillanat, hogy bebizonyítsa, készen áll a Szentelésre. A fogoly pedig nem más, mint az Árnylovag – Lumendei ellenségének, a Sepulchyre-nak a legveszélyesebb harcosa. Ha meg tudná menteni az Árnylovag lelkét és áttéríteni őt az Oltáriszentség Templomának hitére, a Szentek bizonyára egymással vetekednének azért, hogy kié lesz Ophelia.
De a letaglózóan gyönyörű és vitathatatlanul halálos lovag lelke még rosszabb állapotban van, mint Ophelia sejtette. Valójában a lovag ragaszkodik ahhoz, hogy Ophelia szeretett Istene egy öldöklő hazug és a szeretett városa pedig megfeketedett csontokon nyugszik. Kezdetben könnyű istenkáromlásként elhessegetni ezeket az állításokat. Egészen addig, mígnem Lumendei díszes titkai csontvázként kezdenek kihullani a szekrényből és Ophelia saját maga fedez fel egy összeesküvést… miután kénytelen megfontolni, hogy Nyatrix – vagy másnéven az Árnylovag, – talán mégis igazat mond, és hogy az elbűvölő lovag lelkének megmentése jelenleg a legkisebb gondja.
Általánosságban jobban szeretem a legalább közepes gyorsasággal pörgő történeteket, de nem vetem meg a lassú folyásúakat sem, ha érdekesek. A legtöbbször azonban annyira nem tudnak lekötni és tényleg annyira lassúak, hogy már a harmadánál elveszítenek – úgy érzem, itt is ennek kellett volna történnie, de a Holy Wrath világépítése annyira érdekes volt, hogy mégsem tudtam félbehagyni. Ó, pedig brutálisan lassan csordogált a sztori úgy körülbelül a feléig, és utána sem lesz lóverseny. Úgyhogy aki valami pörgős sztorira vágyik, az valószínűleg jobban teszi, ha másfelé kacsintgat.
Sunky írása.