Ajánló – The Misadventures of an Amateur Naturalist

Leginkább a gyönyörű borító miatt vettem kézbe a könyvet, de a történet érte el, hogy alig akarjam letenni. Úgy kezdtem neki, hogy fogalmam sem volt róla, hogy egy A szépség és a szörnyeteg feldolgozásról van szó, pedig már a megjelenés óta rajta volt a listámon, és kellett is egy kis idő, mire leesett… A közismert mesék újragondolásai általában szorosan ragaszkodnak az eredeti történetekhez, és ezzel nincs is semmi baj, de egy idő után az ember vágyik valami többre és némi újdonságra. A The Misadventures of an Amateur Naturalist pedig megadja ezt. Ceinwen Langley fogott egy klasszikus mesét, és teljesen a saját képére formálta.

Ez a könyv tulajdonképpen két részből áll. Az első rész Celeste álmodozásairól szól, valamint a barátaival és a családjával való kapcsolatáról. Azt el kell mondani, hogy az első rész lassabb; mintha egy klasszikus viktoriánus történelmi regény lenne, amely csak Celeste-ről és a családja ügyeiről szól.

A második részben pedig Celeste és a szörnyeteg kastélyban töltött idejéről olvashatunk. Bár az első rész is nagyon élvezetes volt, mégiscsak ez az a rész, amire a legtöbben kíváncsiak. Különösen élvezetes volt olvasni, ahogy átalakul a Celeste és a szörnyeteg közötti kapcsolat; ahogy a rettegésből idővel barátság születik, majd még annál is több. A szerelmi szál lassan bontakozott ki, és a legjobb szó rá talán az aranyos – de ne feledjük, hogy egy valódi, állati külsejű szörnyetegről beszélünk, így nem meglepő, hogy ennyi romantika jutott csak.

A karakterek illetően Celeste a tökéletes főhősnő. Motivált, erős és szenvedélyes, és tényleg kitart a céljai mellett. Lenyűgöző, hogy hány akadályon küzdötte át magát, soha nem volt hajlandó kompromisszumot kötni és végig önmaga maradt. Igazán inspiráló lehet fiatal felnőttek és idősebbek számára is, akik még nem tudják, mit is akarnak az élettől. Különösen tetszett, hogy mennyire szenvedélyes a természettel kapcsolatban; egyszerűen teljes áhítatot érez még a legapróbb bogarak iránt is, és hogy a rajzain keresztül próbálja részletesen megörökíteni az egyes fajokat, így pedig az olvasó szinte Celeste szemén keresztül láthatja a természet csodáit. Szórakoztató volt, hogy a történetben itt-ott megemlítik Charles Darwint és az elméletét.

Tetszett, hogy a szörnyeteg inkább a Disney-mese előtti változatokhoz hasonlított – külsőleg egy igazi fenevad, de belül kedves és udvarias. Így a történet lényege, hogy érdemes eltekinteni a külsőségektől, nem pedig az, hogy egy jóképű, de agresszív, bántalmazó személyt próbálunk „megjavítani.”

„I’d much rather suffer and perish in the pursuit of my own life than wither away in the shadow of someone elses.”

Étienne-t nyomokban Gaston inspirálta, azzal a különbséggel, hogy Étienne egy jó ember, akinek saját személyisége van. Valóban szereti Celeste-et, és csak boldog életet akar neki nyújtani, így nem is tudtam igazán utálni őt. Illetve ezáltal Celeste döntései is sokkal bonyolultabbá váltak, és abszolút érthető volt a belső konfliktusa.

A könyvnek volt azonban néhány olyan aspektusa is, ami kevésbé tetszett. Ahogy korábban említettem, a könyv felééig szinte nem is találkozunk a szörnyeteggel, és még ennél is több oldalon kell átrágnunk magunkat ahhoz, hogy eljussunk az első beszélgetéshez Celeste és a szörnyeteg között. Az idáig vezető út egyáltalán nem jelentéktelen, ugyanakkor kicsit csalódást keltő, hogy ilyen sokat kell rá várni. Valamint az eddigiekből mindenkinek egyértelmű, hogy Celeste mennyire tudományos beállítottságú, mégis szerettem volna többet megtudni a varázslatos átokról, ami a szörnyeteget sújtotta.

Összességében mindenképp ajánlom a könyvet azoknak, akik egy „modernebb” történelmi regényre vágynak egy kis varázslattal és queer reprezentációval megspékelve.

GOODREADS

A szerzőről