Kritika – Days of Light
Írta: Megan Hunter
Kiadó: Picador, 2025
Műfaj: Történelmi fikció
Oldalszám: 288
1938, húsvét vasárnapja. Ivy tizenkilenc éves, és úgy érzi, végre elkezdődhet az élete. Cressingdonban, a tágas, bohém családi birtokon összegyűlik a család és barátaik egy közös ebédre, és egy régóta várt vendég érkezését várják. Nagy-Britannia a háború küszöbén áll, de a festői Sussex-i vidéken bármi lehetségesnek tűnik.
Ez a varázslatos délután azonban tragédiával végződik, és örökre megváltoztatja Ivy életét.
A Days of Light hat sorsfordító napon keresztül, hat évtizedet felöleve meséli el Ivy történetét – a második világháborútól a huszadik század végéig – egy ragyogó utazáson keresztül, amely a szerelem kereséséről és a válaszok utáni kutatásról szól.
Nehéz véleményt írni erről a könyvről, mert ugyan befejeztem, de semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Az első fejezet ígéretes volt, és kíváncsi voltam, hogyan bontja majd ki a szerző az érdekes szerkezetet. De a szép megfogalmazás ellenére sem ragadtak magukkal sem a szereplők, sem a történet.
Egyértelműen az alapkoncepció miatt vettem kezembe ezt a regényt, de a kivitelezésből végül hiányoltam az egyensúlyt. Az első két rész számomra nagyon lassúnak érződött, és nem igazán vont be a történet, bár ahogy haladt előre a cselekmény, egy kicsit jobban lekötött. Alapvető probléma, ha egy regény minden fejezettel és minden elmesélt nappal ugyanazt a narratív ívet követi. A szerző felvázolja, mi történik Ivy-val az adott életszakaszban, elmeséli az olvasónak, hogy milyen események vezettek az adott napig, majd eljut a nap katarzisához vagy kulcspillanatához. Emiatt pedig az egész szerkezet ismétlődőnek hat.
Ezen kívül ott van az az időbeli nyomás is, hogy minden sorsfordító eseményt mindössze hat napba kell belesűríteni, ami néha hiteltelenné teszi a történetet. (Például amikor Ivy-t visszautasítja élete szerelme, ellátogat egy templomba, ahol vallási megvilágosodás éri és eldönti, hogy apáca lesz…)
„She sometimes had to remind herself that she was, in fact, having an affair.”
A regény részben egy queer szerelmi történet, ugyanakkor világosan rámutat arra is, hogyan változtak az évtizedek során a nők előtt álló lehetőségek a nyugati világban. Emellett mélyen spirituális: Ivy sokat elmélkedik Isten természetéről és a hit kérdéseiről. Ez engem egy kicsit meg is lepett, mert a leírásból nem derült ki, hogy ennyire központi szerepet fog kapni benne a vallás és ha ez nyilvánvalóbb lenne, az sokakat eltántoríthat.
A szöveg lírai és gyönyörű, gazdag képeinek és az írónő stílusának köszönhetően valamennyire elmerültem Ivy világában, mégis furcsamód távolinak éreztem a döntéseit. Nem igazán érdekelt, mi történik vele, és a végére meglepően közömbös maradtam iránta. Nem tudom pontosan, miért; talán maga az elbeszélés módja volt túlságosan távolságtartó a díszesség ellenére.
Az viszont kifejezetten zavart, hogy a könyvben nincsenek idézőjelek a párbeszédeknél, de a végére valamennyire sikerült megszoknom, hogy ezek dőlt betűkkel vannak kiemelve. Lehet, hogy az írónő ezt művészibb megoldásnak érezte, de ilyen szempontból nem tett hozzá semmit.
Nem tagadom, hogy a Days of Light érdekes ötletből született, és a könyv valóban tartalmaz értékes gondolatokat a gyászról és a szerelemről. Ugyanakkor azt kívánom, bárcsak ezek a témák lettek volna a hangsúlyosabbak a vallási filozófálgatás helyett.
