Ajánló – The Lighthouse at the Edge of the World

A The Lighthouse at the Edge of the World egy kissé lassú tempójú kortárs fantasy, amelyben a fantasy-elemek bár „látványosak”, mégis inkább háttérbe szorulnak. J.R. Dawson írónő ehelyett inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy mit jelent élni, mi történik a halál után, hogyan dolgozzuk fel a gyászt, hogyan őrizzük meg az emlékeket, és miként lehet továbblépni egy elképzelhetetlen veszteség után. Emiatt meglehetősen nehéz olvasmány, már ami az érzelmeket illeti: kevés benne a felüdülést jelentő pillanat, a súlyos témák szinte végig jelen vannak, és mindenképp érdemes elolvasni az elején található figyelmeztetést a tartalmi elemekről.

Mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy a történet szíve azonban egy romantikus szál, ráadásul a két legjelentősebb kapcsolat queer (egy nő–nő és egy férfi–férfi pár). A szerző gyönyörűen mutatja be mindkét oldalt: a titkolózó, félelemmel teli szerelmet, valamint az elfogadó, felfedező és örömteli kapcsolatot. Természetesen a női főszereplők között kibontakozó szerelmet különösen imádtam; a másik párról nem mennék bele részletekbe a spoilerek miatt, de annyit elmondhatok, hogy szívszorító volt.

Az említett két főszereplő, Nera és Charlie egyaránt jól kidolgozott karakterek, és mindketten fejlődnek is a történet során. Charlie különösen érdekes: első pillantásra úgy tűnhet, hogy személyisége teljesen a gyász és a testvérszerepe körül forog, de a sorok között az írónő pontosan megmutatja, ki is ő valójában. Nera ezzel szemben néha már túlságosan is érett, miközben továbbra is egy nagyon tiszta, őszinte kíváncsiság vezérli, bár neki is megvannak a maga naiv pillanatai.

„We loved a dead girl. Just because she was dead didn’t make us love her any less. It just meant it hurt more.”

Különösen tetszett, mennyire hangsúlyos a zsidó kultúra a könyvben. Nem is tudtam, milyen sok zsidó hagyomány kapcsolódik a halálhoz. Emellett számos utalás található a görög mitológiára is; kifejezetten élveztem, ahogyan ez a két kulturális világ összeolvad, és valami újat születik belőlük. Ha te is úgy érzed, hogy a túlvilágról szóló történetek gyakran túlságosan keresztény szemléletűek, akkor nagy eséllyel tetszeni fog, hogy ebben a könyvben valami újról olvashatsz.

Az írás stílusa nagyon is lírai; váltakoznak a hangulatos, atmoszférikus részek és a lazább, hétköznapibb megszólalások.

Mindenképp meg kell említenem az egyik kedvenc részemet is: a halottakat kísérő kutyák, akik képesek voltak beszélni is a főszereplőkkel. Ezek a kis négylábúak valóban tökéletes társak, ha már át kell kelni a túlvilágra; bölcsek, aranyosak és mindig készek segíteni. A jelenlétük sokszor adott némi melegséget és örömöt egy alapvetően nehéz, kihívásokkal teli történethez.

„Every soul is its own universe. It must be treated as such. Each life is so big, so vast, so important.”

Az egyetlen komolyabb negatívum számomra a befejezés volt. Kissé hiányérzetem volt, mert maradtak kérdéseim azzal kapcsolatban, hogy mi lett a szereplőkkel, és mi történt velük ezután, illetve nem tudtam azonosulni Nera döntésével a Charlie-val való kapcsolatáról. Viszont abban sem vagyok biztos, hogy az írónő le tudott volna zárni mindent anélkül, hogy még száz új oldalt kellett volna írnia az amúgy is összetett történethez.

Összességében azonban nagyon élveztem ezt a könyvet. Ha valaha is átéltél már veszteséget az életedben, akkor mindenképp olvasd el te is, ízlelgesd minden sorát, mert ez a könyv igazi kincs, és a legsötétebb időkben is vigaszt és reményt adhat.

Ez volt a könyvklubunk tavaly november havi olvasmánya. Ha te is szívesen részt vennél a következő közös olvasásokban, és szeretnél velünk beszélgetni könyvekről, csatlakozz a Discord-szerverünkhöz!

GOODREADS

A szerzőről